Megéri-e 2025-re az új transzferár-rendeleti szabályok választása?

Az új, 2026‑tól kötelező transzferár‑rendelet kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy érdemes‑e már a mostani bevallási időszakban a 2025‑ös adóévre alkalmazni az új szabályokat, vagyis azt, hogy nem kell helyi dokumentumot (local file) készíteni a 150 millió alatti ügyletekre. A jogalkotó ugyanis lehetőséget adott arra, hogy a vállalkozások e tekintetben előre hozzák az új szabályrendszer alkalmazását.

Bár első ránézésre kedvezőnek tűnik, de valójában csak növeli a kockázatot ez a transzferár-könnyítés!

Ugyan első ránézésre kedvezőnek tűnhet az új transzferár-szabályrendszer alkalmazása, a gyakorlati tapasztalatok alapján a helyzet nem egyértelmű. Sajnos az új szabályok és könnyítések ugyanis nem egységesen érvényesülnek: a helyi transzferár dokumentációban ugyan választhatóak, de a transzferár adatszolgáltatásban, illetve a csoportszintű transzferár dokumentációkkal kapcsolatban nem.

2025 átmeneti év: hibrid transzferár‑megfelelés

Ezért főszabály szerint 2025‑re nem éri meg az új transzferárrendelet választása. A döntés megértéséhez az első kulcsfontosságú szempont, hogy a 2025‑ös év nem teljeskörűen új TP‑rendeletes év. Noha a helyi dokumentáció esetében választható az új szabályok alkalmazása, addig a transzferár‑adatszolgáltatás (ATP‑lapok) és a fődokumentum tekintetében változatlanul a korábbi rendelet előírásai irányadóak.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az adózó egyszerre két eltérő logika mentén kénytelen megfelelni a transzferár-kötelezettségeinek: az egyik a dokumentációra, a másik az adatszolgáltatásra vonatkozik. Ez a kettősség már önmagában növeli az egyeztetési és magyarázati kockázatot egy későbbi NAV‑ellenőrzés során.

Benchmark-kötelezettség 2025-ben: dokumentáció nélkül is kötelező

Az új transzferár‑rendelet kapcsán az egyik leggyakoribb félreértés az, hogy ha egy ügylet a 150 millió forintos értékhatár alatt van, és ezért nem dokumentációköteles, akkor benchmark sem szükséges. Ez azonban nem igaz – soha nem is volt ilyen típusú mentesítés, így a benchmark-elemzést a múltra, a jelenre és a jövőre nézve is kötelező.

A benchmark-elemzést tehát 2025‑ben is, minden egyes kapcsolt ügyletre el kell készíteni, függetlenül attól, hogy arra az ügyletre készül‑e helyi dokumentáció vagy sem. Ennek oka, hogy a szokásos piaci ár elvének való megfelelést minden ügyletnél biztosítani kell, továbbá a transzferár‑adatszolgáltatás továbbra is kötelező, és az ATP‑lapok kitöltése nem lehetséges alátámasztó elemzés nélkül. Más szóval: a dokumentáció elhagyása nem jelent tényleges adminisztrációs könnyítést, mert az elemzési munka, a benchmark-elkészítése ugyanúgy elvégzendő.

Transzferár-adatszolgáltatás (ATP) és NAV‑kockázat: a dokumentáció hiánya nem láthatatlanság

Fontos hangsúlyozni, hogy 2025‑ben a NAV kockázatelemzése továbbra is elsősorban a transzferár-adatszolgáltatásra, vagyis az ATP‑adatokra épül. Ha egy ügylethez benchmark készült, és az ATP‑lapot benyújtják, az ügylet a NAV számára teljes mértékben látható, akkor is, ha nem készült hozzá helyi dokumentáció. Ez sok esetben paradox helyzetet eredményez: az adózó elvégzi az elemzést, adatot szolgáltat, de egy strukturált, magyarázó dokumentum nem áll rendelkezésre, vagyis egy ellenőrzésnél gyakran nehezebb védekezni, mintha lenne egy koherens local file a kezünkben.

Szegmentáció az új transzferár rendeletben: a legnagyobb gyakorlati buktató

Az új transzferár‑rendelet egyik legjelentősebb – és leginkább alábecsült – újítása a szegmentációs elvárások szigorodása. A rendelet egyértelművé teszi, hogy a kapcsolt ügyletek jövedelmezőségét nem lehet vállalati szinten, aggregált módon vizsgálni, hanem az egyes tranzakciókat elkülönítetten kell bemutatni.

Gyakorlati tapasztalataink szerint az ügyfelek többsége a szegmentáció elvárásának tud a legnehezebben megfelelni. Ennek oka, hogy a számviteli rendszerek jellemzően nem tranzakció‑alapú bontásra vannak kialakítva, a közvetett költségek allokációja utólagos és gyakran módszertanilag gyenge, ráadásul nem mindig reprodukálható vagy üzletileg alátámasztható.

Miért különösen kockázatos a szegmentáció 2025-ben?

Az átmeneti év sajátossága, hogy könnyen eltérés keletkezhet a dokumentáció és az ATP‑adatok mögötti számítási logika között. Előfordulhat, hogy az adózó már az új rendelet szerinti szegmentációt próbálja alkalmazni a helyi dokumentációban, miközben az ATP‑lapokat még a régi szabályok szerint kell kitöltenie. A NAV azonban elsősorban az ATP‑adatokra támaszkodik, így az eltérő szegmentációs logika fokozott magyarázati kényszert és ellenőrzési kockázatot eredményezhet.

Ez az egyik legerősebb érv amellett, hogy az új szabályok alkalmazása 2025‑re növeli a kockázatokat.

Mikor lehet mégis érdemes 2025-re az új transzferár‑rendelet választása?

A fenti kockázatok ellenére vannak olyan esetek, amikor az új szabályok korai alkalmazása szakmailag indokolható. Ilyen lehet például, ha az adózó tudatosan felkészülési évként tekint 2025‑re, és már ekkor újratervezi a szegmentációját, benchmark‑folyamatait és belső adatstruktúráját a 2026‑os kötelező átállásra. Szintén reális opció lehet ez egyszerű, jól elkülöníthető ügyleteknél, ahol a szegmentáció már jelenleg is stabilan működik, és az ATP‑ és dokumentációs adatok könnyen összhangba hozhatók.

Összességében 2025‑re az új transzferár‑rendelet választása csak kivételes esetekben javasolható. A benchmark kötelezettség fennmaradása, az ATP‑szabályok változatlansága és mindenekelőtt a szegmentáció gyakorlati nehézségei miatt a legtöbb adózó számára biztonságosabb és kiszámíthatóbb megoldás a meglévő rendszer fenntartása, tudatos felkészüléssel a 2026‑os kötelező átállásra.

Mi az a transzferár és miért kulcskérdés 2026-ban?

Szegmentáció az új transzferár rendelet tükrében

Kapcsolt vállalkozások és transzferárak – mikor kell dokumentációt készíteni?

Több mint transzferár nyilvántartás