Hogyan azonosíthatja a K+F tevékenységeket vállalkozása működésében?

A K+F tevékenység azonosítása alatt több különböző dolgot is érthetünk: például lehet, hogy a vállalkozás által végzett feladatok között kell felismerni, hogy mi az, ami kutatás-fejlesztésnek számít, és így jogosult lenne támogatásra. Azt is jelentheti az azonosítás, hogy ha találtunk olyan tevékenységet, amely kutatás-fejlesztésnek számíthat, akkor érdemes ezt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal leellenőriztetni, elismertetni. És végül, ha visszaigazolták, hogy az adott tevékenység valóban K+F tevékenységnek minősül, akkor az ehhez kapcsolódó feladatok költségei között el kell különítenünk a tényleges K+F költségeket.

Terméket fejleszt? Módszereket tökéletesít alaptevékenysége közben? Lehet, hogy az Ön vállalata is jogosult lenne K+F adókedvezményekre?

Korábbi cikkeinkben már bemutattuk, hogy milyen jellemzői vannak az igazi kutatás-fejlesztési tevékenységnek. Ezeknek a szempontoknak a következetes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy vitathatatlanul megtaláljuk az ilyen tevékenységet egy vállalat feladataiban. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy egyrészt nem szükséges szabadalommal védett találmányt eredményeznie a K+F tevékenységnek, és nem is csak teljesen új felfedezés, találmány, alapkutatás lehet kutatás-fejlesztés. Ha egy termék fejlesztésére, például energiahatékonyabbá tételére irányul a tevékenység, vagy például egy üzleti folyamatot fejlesztenek újszerű, mások által is alkalmazható módon, ez is K+F tevékenységnek számíthat.

A kutatás-fejlesztési tevékenység előzetes minősítése

Jelenleg – a korábbiakkal ellentétben – nem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala adja ki a K+F az előzetes minősítéseket, hanem egyelőre még a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal.  Bár határozatai nem kötelező érvényűek, az előzetes minősítést mégis érdemes beszerezni, mivel az adóhatóság is az ő véleményüket fogja kikérni egy eljárás során. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tavaszi kormányváltás miatt átszervezések várhatóak ezen a területen is. Ugyanakkor az valószínűnek látszik, hogy az innováció a jövőben is számíthat a kormányzat támogatására, és hogy az előzetes minősítések rendszere is megmarad valamilyen formában.

A K+F tevékenységek azonosítása

A K+F tevékenységek azonosítását, elhatárolását más tevékenységektől, arányainak megállapítását az úgy nevezett Frascati-kézikönyv alapján végzik. E szerint kutatás-fejlesztésnek minősül minden módszeresen folytatott alkotómunka, amellyel a meglévő ismeretanyagot bővítjük. És ez nemcsak reál tudományos, technikai, technológiai ismeret lehet, idetartoznak az emberről, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismeretek is, továbbá az is, ha újszerű alkalmazásokat dolgoznak ki, amelyek feloldanak még meglévő tudományos vagy műszaki bizonytalanságot. Nagyon fontos viszont, hogy a K+F tevékenység eredményének mások által felhasználhatónak és/vagy reprodukálhatónak kell lennie.

Míg a tudományos kutatóintézetekben folyamatosan új ismeretek megszerzésére irányul a tevékenység, az iparban, üzleti világban a már felhalmozott tudásanyaghoz kell viszonyítani az új elemet. Egy vállalkozás tevékenysége ugyanis egyáltalán nem csak új ismeretek megszerzésére irányul, általában a már meglévő tudás alapján gyártanak vagy végeznek szolgáltatásokat. De ha normál működésük során kérdésekbe ütköznek, valamilyen problémát megszeretnének oldani, és nincsen erre elérhető és adaptálható megoldás vagy módszer, akkor egy vállalkozás is új ismeretek megszerzésére törekedhet. Azonban fontos, hogy a projekt eredménye ne csak az adott vállalkozás számára legyen újdonság, hanem az iparágban mindenki más számára is. Sőt, ha más iparág megoldásai alkalmazhatóak lennének az adott iparágban egy az egyben vagy rutin adaptáció révén, akkor szintén nem nevezhető az átvétel K+F tevékenységnek. Az viszont, ha az adaptáció során újszerű megoldásokat is kifejlesztenek, akkor ez már kutatás-fejlesztés.

Amikor egy vállalkozás felismeri, hogy tevékenységei között vannak olyanok, amelyek új ismeretek megszerzésére, új megoldások kidolgozására irányulnak, és eldöntik, hogy a támogatások igénybevételéhez előzetesen minősíttetik tevékenységüket, nagyon fontos annak meggyőző bemutatása, hogy a feltárni kívánt újszerű ismeretek mennyiben jelentenek előrehaladást a jelenleg rendelkezésre álló hazai és nemzetközi ismeretekhez viszonyítva. Ehhez idézni kell az adott terület szakirodalmát, az alkalmazott eljárásokra vonatkozó publikációkat.

Például, ha egy vállalkozás egy elektromos hajtású motort szeretne fejleszteni, amelynek a tömege ugyanakkora, mint a piacon elérhető motoroké, de a teljesítménye és a hatótávolsága nő, akkor be kell mutatni a többi motort, és meg kell határozni a projekt célját ehhez képest. Ez cél legyen elérhető, reális, de a megvalósítása ne legyen egyértelmű egy mérnök számára.

Egy kutatási-fejlesztési projekt sikere kockázatos.

Jó indikátora az újszerűségnek, a tudományos, műszaki bizonytalanságnak, ha egy kutatási-fejlesztési projekt sikere kockázatos. Ha lehet, hogy nem fog sikerülni (bár minden tudás megvan hozzá), akkor a projekt biztosan az ismeretlen felfedezésével jár, vagyis K+F-nek számít. Csak akkor tudjuk meg, hogy lehetséges-e az elképzelésünket megvalósítani, ha a módszeres kutatást és kísérletezést végigvisszük.

Tudományos, műszaki bizonytalanságról tehát akkor beszélhetünk, ha az arra vonatkozó tudás, hogy valami tudományosan lehetséges, műszakilag, technológiailag kivitelezhető-e, vagy hogy hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani, megmérni, még nem elérhető.

Egy humán tudományok köréből hozott példa jól alátámaszthatja ezt: a szakirodalomban ismert a megküzdés és érzelmi intelligencia viszonya, azonban a vezetői működés hatékonysága szempontjából kérdéses ezek hatása. Ha egy kutatás ennek feltárására irányul, akkor ez későbbi eljárásokat, módszereket alapozhat meg, vagyis K+F tevékenységnek minősül.

Az a tevékenység minősítése szempontjából mellékes, hogy sikerül-e új ismerettel bővíteni a korábbiakat, feloldani az ellentmondásokat, megszüntetni a bizonytalanságot. Ezek a projektek K+F tevékenységnek minősülnek, akkor is, ha végül sikertelenek.

K+F: módszeresség, dokumentálás, reprodukálhatóság

A K+F tevékenységet módszeresen dokumentálni kell, és elvárás vele szemben a reprodukálhatóság vagy mások számára való elérhetőség. Ugyanakkor a cégek eredményeiket általában üzleti titokként kezelik, vagy a szellemi tulajdon védelem eszközeivel védik. Ez esetben a reprodukálhatóság a vállalkozáson belül a többi kutató és szakembert jelenti.

A K+F tevékenység támogatása adókedvezményekkel és közvetlenül – LeitnerLeitner Magyarország

A magyar adórendszer ösztönzői és közvetlen támogatások K+F projektekhez

A K+F adókedvezmények jogszerűségének vizsgálata

K+F vagy nem K+F? Részfeladatok elhatárolása a kutatás-fejlesztési projekteken belül

Miután sikeresen megtaláltuk az új ismeretek megszerzésére irányuló K+F tevékenységeinket, érdemes az ezekhez kapcsolódó résztevékenységet között különbséget tenni a szerint, hogy kizárólag a K+F tevékenység sikere érdekében végzik-e őket, vagy ezek nélkül is megvalósulhatna a kutatás-fejlesztési projekt. Ugyanis egy kutatás-fejlesztési projekt végrehajtását számos olyan tevékenység segítheti, amely önmagában nem tekinthető K+F tevékenységnek, de mégis elválaszthatatlan részét képezi. Az önmagukban K+F-nek nem minősülő, de a K+F tevékenység céljának elérése érdekében végzett részfeladatok nem zárhatóak ki a K+F köréből. Amelyek azonban nem képezik a projekt integráns részét, és önmagukban nem minősülnek K+F-nek; azokat a részfeladatokat nem is szabad a kutatás-fejlesztési tevékenység részének tekinteni.

Vannak olyan tevékenységek, amelyekről mérlegelni kell, hogy mennyire szükségesek a projekthez, ilyen lehet például az adatfeldolgozás vagy a piackutatás: önmagukban egyik sem minősül kutatás-fejlesztésnek, de lehetnek egy K+F projekt integráns részei, és minősülhetnek K+F-nek. De egy építési tevékenység még akkor sem minősül K+F-nek, ha a kísérletek számára építik a létesítményt, mivel a projekt lezárulta után valami más célra fogják hasznosítani.

Az oktatás-képzés is eldöntendő kérdés: mert például egy felsőoktatási tanulmány bár lehet előfeltétele egy későbbi kutatásnak, túl általános célú ahhoz, hogy az legyen, de ha egy konkrét projektben résztvevőket képeznek ki a kísérlet helyes elvégzésére, itt már beszélhetünk K+F tevékenységről. Ahogy akkor is, ha kifejezetten az oktatás módszertanának megújítása a célja egy projektnek.

Minden tevékenységgel kapcsolatban segíthet, ha szem előtt tartjuk az újszerűség elvárását: például egy külső független értékelés, egy benchmarking, szoftverfejlesztés, adatelemzés, társadalomtudományos kutatás is lehet K+F, ha valóban új módszerek kifejlesztésére, új ismeretek feltárására törekszik, de ha már ismert módszereket alkalmaz, akkor nem.

Az igazgatási-ügyviteli és egyéb kiegészítő, közvetett módon kutatás-fejlesztést támogató tevékenységek önmagukban nem minősülnek kutatás-fejlesztésnek, csak a kutatások feltételeihez járulnak hozzá. A rezsi jellegű, a szállítás, raktározás, takarítás, karbantartás, a biztonsági tevékenységek, a központi pénzügyi, személyzeti ügyviteli tevékenységek nem számítanak K+F-nek, de a kutatási infrastruktúra karbantartása K+F tevékenységnek minősül.

Vannak olyan az új termék bevezetését megelőző tevékenységek, amelyek bizonyos mértékig, még a kutatás-fejlesztés részei, de egy már elért eredmény után, már inkább rutinfeladatnak számítanak. Ilyen például a prototípus előállítása, a próbagyártás, az üzemszervezés stb. Ezeknél mindig mérlegelni kell az újszerűség meglétét.

Ha a kereskedelem fejlesztésére irányuló tevékenység célja valamely termék, szolgáltatás vagy eljárás további fejlesztése, akkor lehet kutatás-fejlesztés, de ha az adott termék, szolgáltatás, eljárás már véglegesnek tekinthető, és a tevékenység célja a piac bővítése, akkor nem tekinthető K+F-nek.

Összefoglalva tehát a K+F tevékenységek azonosítása során az elhatárolás módszerének van nagyon lényeges szerepe. Meg kell különböztetni a törekvéseinket céljuk alapján, hogy valóban új ismeretek megszerzésére törekszenek-e, hogy egy-egy részfeladat mennyire ennek a folyamatnak a része, mennyire szükséges a fejlesztés eléréséhez, ahogy azt is, hogy az adott termék vagy szolgáltatás befejezettnek tekinthető-e, megszűntek-e a tudományos-technológiai bizonytalanságok, és a tevékenység már értékesítésnek, marketingnek, piacra vitelnek számít-e.