Az EU szociális biztonsági koordinációs szabályainak felülvizsgálata

Az Európai Parlament 2026. július 7-én elfogadta az EU társadalombiztosítási rendeleteinek régóta várt módosítását. A frissített szabályok az Európai Unió Tanácsának jóváhagyását és a közzétételt követően 20 nappal lépnek hatályba. Számos országban azonban – így Magyarországon is – fokozatos bevezetéssel, vagyis az unió egész területén teljeskörűen 2028 júliusától kell alkalmazni.

Az Európai Unióban minden tagállam szabadon határozhatja meg a saját szociális biztonsági rendszerének szabályait, beleértve azt is, hogy milyen jogosultsági feltételek mellett, milyen ellátásokat nyújt, ezekért milyen hozzájárulásokat kell fizetni, illetve az ellátásokat hogyan számítják ki. Azonban mivel mintegy 16 millió európai polgár él vagy dolgozik másik tagállamban, az ő biztonságukra is gondolni kell. Az EU tagállamai, valamint az Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc között mozgó emberek szociális biztonsága érdekében szükség van a szabályok koordinálására, összehangolására. Azáltal, hogy garantáljuk a szocális jogosultságok folytonosságát, és megakadályozzuk, hogy valaki ellátás nélkül maradjon, vagy egyszerre több tagállamban kelljen járulékot fizetnie, tulajdonképpen a szabad mozgás elvét érvényesítjük. Ezt 2010 óta két jogszabály teszi lehetővé: a 883/2004/EK és a 987/2009/EK koordinációs rendelet.

A szociális biztonsági koordinációs szabályok felülvizsgálatával az volt a cél, hogy még jobban védjék a külföldön dolgozók szociális jogait, csökkentsék az adminisztrációt, és egyértelműbbé tegyék a helyzetet.

A szociális biztonsági koordinációs szabályok főbb módosításai

Tartós ápolás, családi ellátások, nem dolgozók szociális jogainak korlátozása

• A módosított jogszabály megerősíti a külföldön dolgozó vagy élő személyek szociális biztonsági jogainak védelmét, többek között a tartós ápolási ellátások koordinációjára vonatkozó egységes rendszer bevezetésével, valamint a családi ellátásokra vonatkozó új szabályokkal. A szabályok továbbá javítják az egyenlő bánásmódot azáltal, hogy pontosítják, mikor korlátozhatják a tagállamok a szociális juttatásokhoz való hozzáférést azon EU-polgárok esetében, akik nem dolgoznak és nem is keresnek aktívan munkát.

Munkanélküli-ellátások

• A jogszabály egyértelművé teszi, hogy a munkanélküli ellátásokra való jogosultság megállapításakor hogyan kell figyelembe venni a különböző tagállamokban teljesített munkavégzési, önfoglalkoztatási vagy biztosítási időszakokat. Például azok a személyek, akik álláskeresés céljából egy másik uniós országba utaznak, hat hónapig jogosultak munkanélküli-ellátásra attól az országtól, ahonnan távoztak. Ez az időszak a jogosultságuk lejártáig meghosszabbítható.

Gazdaságilag inaktív polgárok

• Azokat az uniós polgárokat, akik nem dolgoznak, és nem is keresnek aktívan munkát, nem szabad megakadályozni abban, hogy hozzájáruljanak a betegségbiztosítási rendszerhez.

Határmenti ingázók

• A határ menti ingázók esetében egyértelműsítették, hogy melyik tagállam felelős az munkanélküliségi ellátások kifizetéséért. Ha egy ingázó munkavállaló 22 hetes megszakítás nélküli munkaviszonyban vagy önálló vállalkozóként dolgozik, és/vagy biztosítással rendelkezik a lakóhelye szerinti országtól eltérő tagállamban, az ellátásokat az az ország fizeti, ahol dolgozik.

Globális mobilitás

Kiküldetések

• A munkavállalóknak a kiküldetésüket megelőzően a jelenlegi 30 nap helyett legalább három hónapig a kiküldő ország társadalombiztosítási rendszeréhez kell tartozniuk.
• Egy 24 hónapos kiküldetés után a kiküldő ország társadalombiztosítási rendszeréhez való tartozás feltétele a kiküldetések legalább két hónapos megszakítása. A kiküldetésben egymást váltó személyek esetében a 24 hónapos időkeretet az érintett munkavállalókra együttesen kell figyelembe venni.
• A kiküldetéseket előzetesen be kell jelenteni, vagyis a kiküldő ország társadalombiztosítási rendszeréhez való tartozást igazoló dokumentum igénylését a kiküldetést megelőzően kell a hatóságokhoz benyújtani.

Rövid üzleti utazások, rövid kiküldetések

• Meghatározták az üzleti utazás fogalmát, úgy, hogy az üzleti utazás során a munkavállaló csak megbeszéléseken, szemináriumokon vagy továbbképzéseken vehet részt, de a másik tagállamban szolgáltatásnyújtással, vagy áruszállítással kapcsolatos tevékenységet nem végezhet. Az üzleti utazások és a harminc napos időszakon belüli legfeljebb háromnapos rövid távú kiküldetések esetén nem szükséges a bejelentés, kivéve az építőiparban dolgozók kiküldetései.

Munkavállalás két vagy több tagállamban

• A módosítás egyértelműbben határozza meg, hogy mely társadalombiztosítási jogszabályokat kell alkalmazni a munkavállalók kiküldése és a két vagy több tagállamban történő munkavégzése esetén. Az aktualizált jogszabály segít meghatározni a munkáltató vagy a vállalkozás „bejegyzett székhelyét vagy üzletviteli helyét”. A releváns tényezők közé tartozik az a hely, ahol az alapvető döntéseket meghozzák, ahol a forgalom keletkezik, és ahol a közgyűléseket tartják.

Hatóságok közötti együttműködés

• Az új szabályok megerősítik a nemzeti hatóságok közötti adminisztratív együttműködést, többek között a külföldön dolgozó személyek szociális biztonsági státuszára vonatkozó információcsere javításával, a dokumentumok érvényességével kapcsolatos kétségek tisztázására szolgáló egyértelműbb eljárások és határidők bevezetésével, valamint a csalás, visszaélések és hibák megelőzését szolgáló új eszközökkel.

Összességében tehát a módosítások hozzájárulnak ahhoz, hogy az EU-n belüli munkavállalás társadalombiztosítási háttere kiszámíthatóbb, átláthatóbb és biztonságosabb legyen mind a munkavállalók, mind a vállalatok számára. Így az emberek úgy élhetnek és dolgozhatnak, vagy úgy vonulhatnak nyugdíjba más tagállamban, hogy közben a szociális jogaikat biztonságban tudhatják.