Hogyan készüljünk fel a bizalmi vagyonkezelési struktúrák adózási kockázatainak csökkentésére és a várható adóellenőrzésekre?

A bizalmi vagyonkezelés (BVK) és a vagyonkezelő alapítvány (VKA) az elmúlt években a magyar családi vagyontervezés egyik meghatározó eszközévé vált. Számos vállalkozótulajdonos és vagyonos magánszemély alkalmazta ezt a konstrukciót generációváltási, vagyonvédelmi vagy hosszú távú vagyonkezelési célokra. A BVK és a VKA népszerűsége érthető: megfelelően kialakított struktúrában lehetőséget biztosít arra, hogy egy család vagy vállalkozói kör hosszú távon, tudatosan rendezze vagyona sorsát, miközben a vagyonkezelés és a vagyonvédelem jogszabályi keretek között történik.

A 2026. július 17-én benyújtott és a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit gyakorlóházelnök által 2026 július 29-én már aláírt adótörvény-módosítási javaslat jelentős változásokat hozhat a bizalmi vagyonkezelés személyi jövedelemadózási szabályaiban. Azonban megnyugtató, hogy nem kell újragondolni minden bizalmi vagyonkezelést, de a dokumentáltság és a vagyonkövetés szerepe jelentősen felértékelődik.

A változás legfontosabb üzenete az, hogy a BVK-ból és a VKA-ból származó jövedelmek eddigi kedvező adókezelése új alapokra helyeződik. A jövőben nem elegendő azt vizsgálni, hogy milyen vagyontárgy kerül kiadásra, hanem azt is igazolni kell, hogy a kiadott vagyon gazdaságilag milyen kapcsolatban áll az eredeti vagyonrendeléssel, milyen adózási szempontból is lekövethető és indokolható gazdasági úton jutott el az eredeti vagyonrendeléstől a kedvezményezettig. Az adókötelezettség is ehhez igazodik majd a tervek szerint.

A törvényjavaslat ugyanakkor nemcsak az anyagi jogi szabályokat módosítaná, hanem az adóhatósági ellenőrzések rendszerét is jelentősen átalakítaná. A javaslat alapján a NAV elsőként a 2023. szeptember 12. előtt létrejött bizalmi vagyonkezeléseket és magánalapítványokat vizsgálná felül, majd 2028. január 1-jétől valamennyi bizalmi vagyonkezelés és magánalapítvány esetében kötelező adóhatósági ellenőrzést kellene lefolytatni az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül. Ez egyértelműen jelzi, hogy a jogalkotó a bizalmi vagyonkezelési struktúrákat a jövőben kiemelt ellenőrzési területként kezeli.

Mit jelent a BVK és a VKA szabályainak változása a gyakorlatban?

A jelenlegi szabályozási logika egyik fontos eleme az, hogy megfelelő feltételek fennállása esetén a vagyonrendelés és 5 éven túl a vagyon kedvezményezettek felé történő kiadása is adómentes lehet.

Az új szabályozási megközelítés ezzel szemben nagyobb hangsúlyt helyez arra, hogy az eredetileg rendelt vagyon a sorozatos „átalakítások és felértékelések” hatására ne vesszen el az adókötelezettség látóköréből, azaz a vagyonrendeléskor meglévő értéknövekedés, valamint a vagyon későbbi mozgásának nyomon követésére. A kiadáskori adókötelezettség is ehhez igazodik.

A módosítás alapján a jövőben kiemelt jelentősége lehet annak, hogy:

• milyen vagyonelem és mikor került eredetileg a struktúrába;
• milyen értéken került nyilvántartásba;
• történt-e időközben értékesítés, átalakulás;
• az új vagyonelemek esetén történik-e vegyes (tehát több korábbi vagyonelemből történő) finanszírozás;
• milyen új vagyonelem keletkezett és milyen értéken;
• fennáll-e gazdasági kapcsolat az eredeti és a későbbi vagyon között.

Másképpen fogalmazva: a vagyon „története” válik az adózási elemzés egyik központi kérdésévé.

A jó hír, hogy a jogszerűen létrehozott – és nem kifejezetten csak adóelőny elérését szolgáló – BVK-k és VKA-k továbbra is fontos vagyontervezési eszközök maradhatnak.

Fontos kiemelni, hogy az új szabályozás nem kérdőjelezi meg azoknak a BVK-struktúráknak és magánalapítványoknak a létjogosultságát, amelyeket valós gazdasági és családi vagyontervezési célból, a hatályos jogszabályok betartásával hoztak létre.

Ezek a vagyonkezelési intézmények továbbra is alkalmasak lehetnek:

• családi vagyon hosszú távú megőrzésére;
• generációváltás támogatására;
• összetett vállalkozói vagyon strukturálására;
• a vagyonkezelési döntések rendezett keretek közé helyezésére.

A változás elsősorban nem a jogszerűen működő struktúrák létét érinti, hanem azt, hogy a jövőben milyen részletességgel kell igazolni a vagyonmozgások és az adózási kezelés megalapozottságát.

A kedvezőtlen hír, hogy a korábbi egyszerűbb vagyonkiadási logika már nem minden esetben lesz elegendő.

A legnagyobb gyakorlati változás azoknál a struktúráknál jelentkezhet, ahol a vagyonrendelés óta jelentős átalakulások történtek.

Például:

• üzletrész került BVK-ba vagy VKA-ba;
• az üzletrészt később értékesítették;
• az ellenértékből új befektetéseket vásároltak; apportálták, kedvezményezett részesedéscsere keretében „elcserélték”;
• majd egy másik vagyonelem kerül kiadásra a kedvezményezettnek.

A jövőben nem feltétlenül lesz elegendő azt bemutatni, hogy „a BVK-ban vagy magánalapítványban lévő vagyon értéke a tőke része”.

Vizsgálhatóvá válhat az is, hogy milyen értéknövekedés kapcsolódik az eredeti vagyonrendeléshez az egyes értékesítési, átalakítási tranzakciók kapcsán és hogyan jelent meg ez a későbbi vagyonelemekben.

A tudatos vagyonkezelésben az adózási, jogi és pénzügyi kérdéseket integrált megoldássá alakítjuk, hogy Ön magabiztosan irányíthassa vagyonának jelenét és jövőjét.

Mit érdemes most megtenni?

• Tekintse át szakértő bevonásával a vagyonrendelési dokumentáció teljességét!
• Vesse össze az eredeti és a jelenlegi vagyon összetételét! Célszerű vagyonmozgási térképet készíteni.
• A jövőben tervezett vagyonkiadások előzetes elemzése keretében javasolt megvizsgálni:

• • ugyanaz a vagyonelem kerül-e kiadásra;
  • vagy átalakult vagyonról van szó;
  • milyen adókövetkezmények merülhetnek fel.

• A családi holdingstruktúráknál kiemelten érintettek lehetnek azok a struktúrák, ahol:
  • működő vállalkozás;
  • holdingtársaság;
  • több generációt érintő részesedési rendszer került BVK-ba vagy a részesedést kedvezményezett részesedéscsere, apport útján mozgatták.

Ezeknél különösen fontos a tranzakciók és az üzleti döntések dokumentálása. Mindezek nyomon követesét szolgálja majd a NAV felé teljesítendő adóévenkénti adatszolgáltatási kötelezettség is, amelyből az adóhatóság képet kap az egyes vagyoni elemek beszerzési értékéről, a megszerzés időpontjáról, a nyilvántartási értékről és az eszközérték-növekményről egyaránt. Ezt a célt ugyanis a számviteli nyilvántartások és beszámolók önmagunkban nem biztosítják, tehát bővebb adattartalmú külön adózási célokat szolgáló nyilvántartás és adatszolgáltatás szükséges.

Várható a NAV erőteljesebb, nem minden esetben az adózót támogató fellépése és az adóellenőrök gyorsított szakmai felkészítése az egyes ellenőrzési területekre, melyekre már most célszerű felkészülni. A törvényjavaslat alapján várható vizsgálatok során az adóhatóság nem csupán a jelenlegi vagyoni helyzetet, hanem a vagyon teljes életútját is vizsgálhatja. Ennek keretében várhatóan ellenőrizheti a vagyonrendelés időpontját és körülményeit, a bekerülési értékek alátámasztását, az egyes értékesítések, apportok, részesedéscserék és újrabefektetések dokumentáltságát, valamint azt, hogy a kedvezményezett részére kiadott vagyon miként vezethető vissza az eredeti vagyonrendelésre. Különös jelentősége lehet ennek azoknál a struktúráknál, amelyekben a vagyonrendelést követően jelentős átalakulások, több egymást követő tranzakció vagy részleges vagyonkiadások történtek.